Na vajon a régesrégi olvasók közül mennyi maradt a több mint 2 éve nem frissített blogon? :)
Mindenkinek változik az élete, ez az élet rendje. Nekem is kevesebb időm van írogatni. Voltak csalódások, szerelmek, érdekes projektek.
A lényeg: élek és virulok :)
Nasa(R)-Blog
Ars poetica-m: Kapálódz!
2020. május 31., vasárnap
2017. december 3., vasárnap
Heartbeat
Ismét eszembe jutott, hogy van nekem egy remekbe szabott blogom :)
Ritkán járok erre, mert időm még annál is kevesebb, mint volt.
Történt egy s más. Origóban újabb tulajdonoscsere, most a Matolcsy pici fia a tulaj, nem tetszett neki a rendszer, ezért kiszervezte a külsősöket. Ha menni kell, hát menni kell! A szegedi projektben voltak eltávozók, újoncok is. Nyakamba kaptam augusztusban 7 átnevelőtáboros padavant Pesten, embert, szoftverfejlesztőt kell belőlük faragnom. Néha nem egyszerű velük, mert mindenki humán részéről érkezett a világnak, kaptak fél év gyorstalpalót, és most dolgoznak egy projekten, ami még egy seniornak is kihívásokkal teli. Sokszor kell hajcsárt játszani, sajnálom is őket, de fél gőzzel nem érünk be. Határidők vannak, szorosak, kegyetlenek, de ilyen az élet.
Emellett a 2015-ben elhagyott TVGO projektbe is visszakerültem, egy másik cég által, mint architekt és megmondóember. Furcsa úgy ülni a meetingen, hogy az egykori kollégáim ülnek velem szemben, mint fejlesztők, én meg az én csapatom élén állva képviselem a mi oldalunkat.
Munka miatt ki vagyok égve, idén összesen 3 napot voltam itt-ott szabadságon. Már csak az agyam dolgozik, a testem rég elfáradt. 1-1.5 órát alszom egyhuzamban, rémálmokkal, aztán izzadságban úszva felébredek, hogy fél óra múlva ismét beájuljak. Már amikor lehet és képes vagyok rá.
Magánéletem gyakorlatilag nincs, pár barát az, aki néha rám ír, hogy mi is van velem, de ennyi.
Jó lenne ismét megpihenni, kicsit a mókuskereket leállítani és élvezni azt, amit mások életnek hívnak. Talán. Egyszer.
Az ember egy furcsa teremtmény: mindig azt hiszi nincs tovább, hogy elég volt, hogy nem bír többet. Aztán visszatekint a fél, egy évvel ezelőtti eseményekre, és rájön, hogy már akkor is azt gondolta ennél már nem bír többet. Mégis itt vagyok, és harcolok, és küzdök és hajtok. Előre egy szebb jövőért. Az ember azt gondolom erre teremtetett, van aki felveszi a kesztyűt és küzd, míg mások lesüllyednek a mélybe és onnan már nincs visszaút. Pedig kapálódzni kell, ha haladni akarunk előre, vagy valamerre. Aki megáll, meghal.
Ritkán járok erre, mert időm még annál is kevesebb, mint volt.
Történt egy s más. Origóban újabb tulajdonoscsere, most a Matolcsy pici fia a tulaj, nem tetszett neki a rendszer, ezért kiszervezte a külsősöket. Ha menni kell, hát menni kell! A szegedi projektben voltak eltávozók, újoncok is. Nyakamba kaptam augusztusban 7 átnevelőtáboros padavant Pesten, embert, szoftverfejlesztőt kell belőlük faragnom. Néha nem egyszerű velük, mert mindenki humán részéről érkezett a világnak, kaptak fél év gyorstalpalót, és most dolgoznak egy projekten, ami még egy seniornak is kihívásokkal teli. Sokszor kell hajcsárt játszani, sajnálom is őket, de fél gőzzel nem érünk be. Határidők vannak, szorosak, kegyetlenek, de ilyen az élet.
Emellett a 2015-ben elhagyott TVGO projektbe is visszakerültem, egy másik cég által, mint architekt és megmondóember. Furcsa úgy ülni a meetingen, hogy az egykori kollégáim ülnek velem szemben, mint fejlesztők, én meg az én csapatom élén állva képviselem a mi oldalunkat.
Munka miatt ki vagyok égve, idén összesen 3 napot voltam itt-ott szabadságon. Már csak az agyam dolgozik, a testem rég elfáradt. 1-1.5 órát alszom egyhuzamban, rémálmokkal, aztán izzadságban úszva felébredek, hogy fél óra múlva ismét beájuljak. Már amikor lehet és képes vagyok rá.
Magánéletem gyakorlatilag nincs, pár barát az, aki néha rám ír, hogy mi is van velem, de ennyi.
Jó lenne ismét megpihenni, kicsit a mókuskereket leállítani és élvezni azt, amit mások életnek hívnak. Talán. Egyszer.
Az ember egy furcsa teremtmény: mindig azt hiszi nincs tovább, hogy elég volt, hogy nem bír többet. Aztán visszatekint a fél, egy évvel ezelőtti eseményekre, és rájön, hogy már akkor is azt gondolta ennél már nem bír többet. Mégis itt vagyok, és harcolok, és küzdök és hajtok. Előre egy szebb jövőért. Az ember azt gondolom erre teremtetett, van aki felveszi a kesztyűt és küzd, míg mások lesüllyednek a mélybe és onnan már nincs visszaút. Pedig kapálódzni kell, ha haladni akarunk előre, vagy valamerre. Aki megáll, meghal.
2017. február 10., péntek
Olvassa ezt még valaki? :)
Helló, helló!
Kicsit úgy érzem magam, mint aki egy időkapszulára ír, nem tudván ki és mikor fogja olvasni :)
Jó egy éve nem keletkeztt poszt, zsúfolt az élet. Azóta vége is lett a románcnak, amiről az előző poszt szólt. Életemben először én adtam ki valakinek az útját, és nem vártam meg a mocskos véget. Szép volt, jó volt (egy ideig), de ennyi. Ez a része is lezárva az életemnek. Megpróbáltuk, nem sikerült.
Sok minden történik az emberrel, volt itt midnen ami szem-szájnak ingere. Munka területén is haladtam, plusz projektek, más emberek, kapcsolatok. Egyedül koncertre menni (Junkies egy nagyon jó zenekar! :) ), full ismeretlen társaságban ismét egy próba volt. Kb úgy sikerült ahogy előre sejtettem. De a koncertért mentem, az viszont fenomenális volt! Tanítottam előző félévben a fősulin (bocs, most már egyetem) is, hirtelen felindulásból, felkértek, kellett csinálni. Most origón belül másik prjekten vagyok, jövő héttől heti egyszer Szeged városát is meg kell látogatnom, szóval zajlik az élet.
Kölyöknek több, mint fél éve barátnője van, cukik együtt, bár a lányt még nem mutatta be. Kamaszodik ezerrel a gyerek, élmény nézni, ahogy fejlődik és kisfelnőttként viselkedik néha :)
Összességében azt gondolom teljesen jól vagyunk mind a ketten, zajlik az élet :)
Ui.: kicsit sok lett a zajlik az élet, de tényleg zajlik :)
Kicsit úgy érzem magam, mint aki egy időkapszulára ír, nem tudván ki és mikor fogja olvasni :)
Jó egy éve nem keletkeztt poszt, zsúfolt az élet. Azóta vége is lett a románcnak, amiről az előző poszt szólt. Életemben először én adtam ki valakinek az útját, és nem vártam meg a mocskos véget. Szép volt, jó volt (egy ideig), de ennyi. Ez a része is lezárva az életemnek. Megpróbáltuk, nem sikerült.
Sok minden történik az emberrel, volt itt midnen ami szem-szájnak ingere. Munka területén is haladtam, plusz projektek, más emberek, kapcsolatok. Egyedül koncertre menni (Junkies egy nagyon jó zenekar! :) ), full ismeretlen társaságban ismét egy próba volt. Kb úgy sikerült ahogy előre sejtettem. De a koncertért mentem, az viszont fenomenális volt! Tanítottam előző félévben a fősulin (bocs, most már egyetem) is, hirtelen felindulásból, felkértek, kellett csinálni. Most origón belül másik prjekten vagyok, jövő héttől heti egyszer Szeged városát is meg kell látogatnom, szóval zajlik az élet.
Kölyöknek több, mint fél éve barátnője van, cukik együtt, bár a lányt még nem mutatta be. Kamaszodik ezerrel a gyerek, élmény nézni, ahogy fejlődik és kisfelnőttként viselkedik néha :)
Összességében azt gondolom teljesen jól vagyunk mind a ketten, zajlik az élet :)
Ui.: kicsit sok lett a zajlik az élet, de tényleg zajlik :)
2015. november 19., csütörtök
Derült égből napsütés
Hát öööö izé. Úgy tűnik megtört a jég. Az elmúlt egy hónapban érdekes eseményeknek voltam részese. Teljesen semleges beszélgetésből 2 olyan is volt, aminek a vége ágyjelenet lett. Pedig lelkem rajta egyiktől sem akartam én semmit.
Az első próbálkozás önbizalmat növelt, ez tény. Esténként kint ültem az erkélyen és agyaltam, hogy ezzel meg mi történt hirtelen?
Aztán történt valami. A második hölgy esetében tényleg totál semleges témáról beszéltünk, egyszer csak kapom a képeket. Gyerek, család, nyaralás stb. A vége az lett, hogy fél óra múlva már azt egyeztettük, hogy mikor szeretne feljönni Pestre. Gondoltam simán egy kellemes estét eltöltünk, és mindenki megy a maga útjára. Hát ez már az első találkozáskor megdőlt. Régről ismerjük egymást, de amit a szemében láttam, mikor meglátott, az kárpótolt nagyon sokmindenért, ami az utóbbi időben a nyakamba zúdult. Kedves, okos, szeretnivaló nő, aki RAJONG értem. Nem igazán értem mit eszik rajtam így hirtelen, de tény, hogy mindkettőnk részéről megvan a vonzódás, tisztelet, megbecsülés. Óvatosak is vagyunk,, mert mindketten kaptunk az élettől pofonokat, de valami elindult mégis.
Múlt hét végén letisztáztuk, hogy akármennyire is próbáljuk titkolni a dolgot a világ előtt, ennek előbb vagy utóbb ki kell buknia, úgyhogy inkább a ma oly népszerű facebook-on közzétettük a kapcsolatunkat, hogy a pletykáknak elejét vegyük.
Most mindkettőnknek jó, mindketten élvezzük amit a másiktól kapunk, és a másiknak adhatunk. Hosszú évek után ismét van akinek fontos vagyok a szívében :)
Jah, és Renátának hívják drága lelkem virágszálát :)
Az első próbálkozás önbizalmat növelt, ez tény. Esténként kint ültem az erkélyen és agyaltam, hogy ezzel meg mi történt hirtelen?
Aztán történt valami. A második hölgy esetében tényleg totál semleges témáról beszéltünk, egyszer csak kapom a képeket. Gyerek, család, nyaralás stb. A vége az lett, hogy fél óra múlva már azt egyeztettük, hogy mikor szeretne feljönni Pestre. Gondoltam simán egy kellemes estét eltöltünk, és mindenki megy a maga útjára. Hát ez már az első találkozáskor megdőlt. Régről ismerjük egymást, de amit a szemében láttam, mikor meglátott, az kárpótolt nagyon sokmindenért, ami az utóbbi időben a nyakamba zúdult. Kedves, okos, szeretnivaló nő, aki RAJONG értem. Nem igazán értem mit eszik rajtam így hirtelen, de tény, hogy mindkettőnk részéről megvan a vonzódás, tisztelet, megbecsülés. Óvatosak is vagyunk,, mert mindketten kaptunk az élettől pofonokat, de valami elindult mégis.
Múlt hét végén letisztáztuk, hogy akármennyire is próbáljuk titkolni a dolgot a világ előtt, ennek előbb vagy utóbb ki kell buknia, úgyhogy inkább a ma oly népszerű facebook-on közzétettük a kapcsolatunkat, hogy a pletykáknak elejét vegyük.
Most mindkettőnknek jó, mindketten élvezzük amit a másiktól kapunk, és a másiknak adhatunk. Hosszú évek után ismét van akinek fontos vagyok a szívében :)
Jah, és Renátának hívják drága lelkem virágszálát :)
2015. szeptember 25., péntek
A kötelesség katonája
A kötelesség katonája
Lélek?
Puszta fantazmagória!
Test?
Atomok zagyvasága,
melyek fizika és kémia törvényeinek engedelmeskednek.
Tudat?
Mélyről jövő hányadéka a léleknek.
Börtön?
Testként hívjuk, mert nem tudjuk nevét.
Bánat?
Egyedül a tömegben lenni.
Vér?
Szükséges a Testnek.
Barát?
Szükséges a Léleknek.
Szerelem?
Lélek sóvárgása a boldogság után.
Hűség?
Lélek hite a másik lélekben.
Akarat?
Mindegyik felett uralkodik.
Kötelesség?
Ez az amitől katona leszel.
És a katona harcol, és küzd!
Az utolsó lehelletéig...
2015. szeptember 25., a Pokol kapujában
Lélek?
Puszta fantazmagória!
Test?
Atomok zagyvasága,
melyek fizika és kémia törvényeinek engedelmeskednek.
Tudat?
Mélyről jövő hányadéka a léleknek.
Börtön?
Testként hívjuk, mert nem tudjuk nevét.
Bánat?
Egyedül a tömegben lenni.
Vér?
Szükséges a Testnek.
Barát?
Szükséges a Léleknek.
Szerelem?
Lélek sóvárgása a boldogság után.
Hűség?
Lélek hite a másik lélekben.
Akarat?
Mindegyik felett uralkodik.
Kötelesség?
Ez az amitől katona leszel.
És a katona harcol, és küzd!
Az utolsó lehelletéig...
2015. szeptember 25., a Pokol kapujában
2015. június 21., vasárnap
A NAP
Ismét eljött. Eltelt egy év. Mindenki aki kintről látja, azt mondja mozgalmas, sikerekben gazdag, boldog életév van mögöttem. Amit én látok: ismét egy év magány. Megoldás nélküli probléma, amin bármennyire is küzdök és harcolok, nem tudok felülkerekedni. Ismét egyedül a világ ellen. Persze mindenki azzal jön, hogy pozitív gondolatok, meg ott a fiam, meg vannak barátaim. Ez mind igaz. A pozitív gondolathoz HIT kell. Ami nekem sosem volt meg, és csak bízom benne, hogy egyszer lesz. Ezen a napon mindenki más ünnepel, boldog, és felszabadult. Én meg figyelek arra, hogy a fiam ne lássa a belső harcot amit vívok magammal, magam ellen, magamért. Rettenetesen nehéz tartani magam, és mosolyogni kifelé, mikor bent folyamatosan dübörög a háború. Évtizedek óta, megállás nélkül. Mellettem nincs senki, aki lefogja a kezem, mikor a kést a kezembe veszem, és csupán a kötelességtudat hajszálvékony, ámde erős szála az, ami visszaránt, hogy magamba mártsam. Ez elkeserítő és ijesztő dolog. Ez megy minden nap, kivétel nélkül. Erősnek kell lennem, az is leszek, mert nincs más választásom. Az ars poeticam, és az esküm köt amit a fiam megszületésekor megfogadtam: vigyázok rá, és mellette leszek, történjen bármi.
Szörnyű az emberi elme, aki nem képes látni a jót, mert egyvalami hiányzik az életéből. Ésszel tudom, hogy hülyeség, de aki bennem él, mélyen belül, folyamatosan hív, és biztat. Képes lerombolni bármit, amit felépítek, egy pillanat alatt. De küzdök, és nem adom fel. Nem adhatom fel. Nem adhatom fel?
Szörnyű az emberi elme, aki nem képes látni a jót, mert egyvalami hiányzik az életéből. Ésszel tudom, hogy hülyeség, de aki bennem él, mélyen belül, folyamatosan hív, és biztat. Képes lerombolni bármit, amit felépítek, egy pillanat alatt. De küzdök, és nem adom fel. Nem adhatom fel. Nem adhatom fel?
2015. május 1., péntek
LÁTOK! :)
Életem egyik nagy szakaszát zártam le 20-án, megműttettem a szemem. Tartottam tőle, hogy balul sikerül valami, de szerencsére az őrangyalom éppen nem az őrangyal-lányokat szédítette, hanem odafigyelt. Hihetetlen érzés volt a műtőből kilépve először meglátni a világot! Elsőre még homályos látás rohamosan javult, ahogy a szememre kent mindenféle cucc leoldódott. Műtét után 3 órával már semmi nem emlékeztetett a 3 órával azelőtti életemre. A világ hirtelen éles, színes, élettel teli vibráló csodává változott. Nehéz szavakba önteni milyen érzés szemüveg nélkül LÁTNI. Persze erre lehet mondani, hogy eddig is láttál mi ebben a nagy szó, de hidd el az egyik legnagyobb csoda a világon! Azóta állandóan szoktatom le magam, hogy megpróbáljam le és felvenni a szemüvegem, ami nem is tudom hol van :) Érzem, hogy megváltozott a világ. Pontosabban az én belsőm változott meg. 28 év kalitka után kinyílt az az ajtó, amiről azt hittem örökre zárva marad!
Annyi első dolog lett hirtelen az életemben, amit összeszámolni is nehéz. Igaz kint napszemüveget kell viselnem 2 hónapig, de élvezem. Életem első napszemüvege, amit üzletbe belépve lazán feltolhatok a fejem tetejére, és továbbra is látok :D
Annyi első dolog lett hirtelen az életemben, amit összeszámolni is nehéz. Igaz kint napszemüveget kell viselnem 2 hónapig, de élvezem. Életem első napszemüvege, amit üzletbe belépve lazán feltolhatok a fejem tetejére, és továbbra is látok :D
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)